Mi az igazságérzet túlélésre gyakorolt hatása? Mi a legfontosabb összefüggés a provokáció, oktalannak tűnő bántás, igazságtalanság és a globális (a világ javainak legjelentősebb részét a népesség legkisebb hányada birtokolja - ezért a globális szó semmiképpen nem a többségi vélemény, sokkal inkább a vezető vélemény) érdekek között?

Mai írásomhoz fontos instrukció, hogy bár politikai témát boncolgatok, semmiképpen ne próbáljon meg engem elhelyezni senki egyik oldalra sem, mert objektív írás lesz! Ennek megfelelő lelkületben olvasson tovább, és szakadjon ki a napi magyar aktuálpolitikából, az most nem kell nekünk az okfejtéshez.

De hogy senkiben ne maradjon kérdés, hogy mégis mi az amivel ne foglalkozzon, és a későbbiekben ezt csak egyfajta natúr és érzelemmentes valóságnak tekinthesse:

Magyarországon jelenleg van egy megkeményedett kormányerő, aki a hatalom hosszútávú birtoklását célozza, ennek okán mindent megtesz a hatalom szerteágazó, és kikezdhetetlen szilárdításáért. Másik oldalon van egyfelől egy tehetetlen baloldal, aki a belső harcok miatt nem képes hiteles politikai üzenetek megfogalmazására, egyesülésre, vagy átformálódásra. Emellett a külső tényezők is a baloldal számára kedvezőtlenül, inkább nehezen kiaknázható lehetőségek (politikai) irányában módosultak. Annak ellenére igaz ez, hogy a nyugati, amerikai világ ellenében motorozó magyar kormánypártok számos kritikát kapnak külföldről, de még ezen üzenetek felkapása mellett is inkább ellenszenvet váltanak ki a baloldali megszólalók. Emellett van egy szélsőséges (vagy radikális) jobboldal, aki azért nem tud erősödni, mert populista túlélési taktikára játszva, centrum irányba törekszik, ami összemossa a kormányerők határaival. A kormányzóerők ezzel egyetemben kiterjesztik retorikájukat a radikális irányba. Ez hozza, hogy a radikális jobboldal nem képes több szavazót gyűjteni, rétegpárt marad mindaddig, míg a jelenlegi kormányzati duó nem gyengül meg szükségszerű mértékben a politikai űr kitöltéséhez.

Szóval most ezt vegyük alapnak, és ne ennek a megvitatásával terheljünk a tudatunkat, hogy a nagyobb képen elmélkedhessünk.

Tehát a kiemelések, forrással, dátummal, szerző nélkül:

Index 2015.10.28. 20:23:

Colin Bell

• A nagykövet felhívta a figyelmet az orosz olaj- és gázfüggőségünk káros hatásaira. Szabad, és diverzifikált, több forrásra épülő energiapolitika nélkül Oroszország politikai vagy gazdasági túszaivá válhatunk. A nemzeti energiapiacok integrálásával létrejövő energiaunió erősíthetné Európa energiabiztonságát.
  • Értelmezés:
    • Mennyivel jobban járna Amerika, ha az energiapiac integrációjának vezetőjeként, ő adhatná el az olajat, melyet a közel-keleten zsákmányolt, egész Európában. Az oroszoktól való kóros rettegés (mert minden valamire való amerikai filmben orosz akcentussal beszél a gonosz szereplő) és az egyértelmű üzenet Magyarországnak, hogy egy amerikai üzletasszonyból szánalmas politikai fricskaként magyarországi nagykövetet eszkábáltak, tökéletesen megmagyarázzák ezen álszent szavakat. 
• A nacionalista, intoleráns retorikát a szemétdombra kell hajítani.
  • Értelmezés:
    • Rövid és tömör. Az USA teljes történelmét, oktatását és mindenkori politikáját a szemétdombra kell hajtani ezek szerint. Tapasztalatból mondom, hogy az amerikai népnél kevés nacionalistább (helyenként kimondottan rasszista és náci...feketék lelövöldözése, muszlimok általános terroristázása, mormonok utálata) népet ismertem meg. Pedig nagyon sok tapasztalatom van a népek tengerében való eligazodáshoz.
• A kormány hozza nyilvánosságra a paksi atomerőmű bővítéséről szóló megállapodás részleteit.
  • Értelmezés:
    • Ha egy kedvező, háttéralkukkal megszületett együttműködésben, oroszországi gazdasági érdekekkel együtt, világszintű technológia Magyarországra kerül, az nyilván sérti az amerikai gazdasági érdekeket. Főleg az orosz gazdaság haszna.
• Sérült az alkotmányos fékek és ellensúlyok, a demokratikus intézmények helyzete. Elindult egy olyan hatalomkoncentráció, amelynek eredménye az lehet, hogy a Magyarország sorsát nemzedékeken keresztül meghatározó döntések nagy része homályban marad.
  • Értelmezés:
    • Egy erősödő európai állam, aki a saját sorsát kívánja irányítani, nagyban meghosszítja a folyamatot egy Európai Egyesül Államok kialakulásához vezető úton. Pláne, ha még "rossz" példával jár elől más nemzetállamok számára is, akik rájöhetnek, hogy saját érdekeiket csak saját maguk tudják képviselni. Ez hatalmas veszély az amerikai diktatúra kiterjesztését szolgáló merkelista politika számára is. Fontos megértenünk! Itt nem a magyar demokrácia a téma, hanem az európai integráció kiterjesztése monetáris politikai szintre. A kérdés roppant egyszerű! Ki osztja a pénzt, és milyen mértékű az előre elköltött rész! Kihez jut vissza az európai adófizetők pénze, melyik érdekcsoport mohóságát szolgálja ki. A magyar gazdasági és politikai elit lopja el, vagy a nemzetközi! Ennyi a történet. A politikában van egy nagyon fontos elméleti, és gyakorlati alapvetés is. Ha valaki a politikai csatározásokat nem fekteti gazdasági alapokra, az elbukott. Aki gazdaságilag megerősödik, attól rettegnek a politikai ellenfelek, mert politikai tőkét tud kovácsolni. Ez a logika működteti a demokráciának elkeresztelt politikai társasjátékot!
• Csökken a sajtószabadság. „Ez a hanyatlás korlátozza a párbeszédet és a magyar emberek számára fontos ügyek megvitatását...
  • Értelmezés:
    • A jelenlegi kormányerők sajtóban, és kommunikációban olyan szinten megerősödtek, hogy jelentős véleményformáló erőkként tudnak megjelenni. Magyarországon hagyományosan a politika nem adott a színjátékra olyan mértékben, mint tette azt például az egyesült államok. Bár már kis hazánkban is egyre profibb a politikai kommunikáció, még mindig van mit tanulni Amerikától. Nagyon fontos különbség. Az amerikai népességben mélyen elültetett nacionalizmus képessé tette az államot, hogy összességében a vélemények megvitatása mindig az ország érdekeinek védelmében történik. Éppen ezért, semmilyen jelentősége nincs az USA-ban annak, hogy melyik politikai oldal kormányoz. A NAGY cél, az mindig is az USA védelme (katonai költségvetés), az emberek biztonsága (katonai költségvetés), a gazdaság működtetése (gazdasági lobbi, nagy cégek jelentősége). Ezért, hogy éppen ezt ki milyen eszközzel kívánja elérni, az USA-ban ez képezi vitat tárgyát. A kiforgatott valóság tehát szummázva= ha a magyar emberek megértik, hogy mennyivel fontosabb az, hogy a magyar adófizetők pénzét ne hordják ki az országból, annál, mint hogy melyik politikai oldal gazdasági erői híznak, akkor értjük meg mi az üzenete az üzletasszony mondanivalójának. A jelenlegi kormányerő nem hajlandó tárgyalni arról, hogy kivigyék a pénzt, vagy maradjon itthon. Az a következő lépés, hogy akinek terjed odáig a látása, vagy van ideje, gondolkodjon el azon, hogyan lehetséges, hogy az előző politikai éra alatt hasító Strabag, hogyhogy nem ment még csődbe, pedig második ellenzéki ciklusát éli.

Ezt a cikket most nem boncolom tovább, úgyis értik már mire szerettem volna kilyukadni. Magyarországon az amerikai nagykövet az USA érdekeit fogja képviselni nem a magyar érdeket. Bármennyire trükkösen hazudik is.

Zárásképpen egy újabb cikk, csak az előző összegzés megerősítésére:

Index 2015.10.27. 22:11:

"Az Egyesült Államok nagyon közel küldte az egyik rombolóját Kína egyik mesterséges szigetéhez a Dél-kínai-tengeren. A USS Lassen küldetése papíron a térség hajózásának biztosítása, de a szakértők szerint egy erődemonstráció Pekingnek. Kína ugyanis saját területének tekinti a földdarabot, amin mindössze egy kifutópálya van.

Az Egyesült Államok haditengerészete egy irányított rakétákkal felszerelt rombolót vezényelt egy kínai mesterségesen feltöltött zátonyhoz."

USA, Oroszország, Kína. Semmiben nem különböznek, csak a világhódítási stratégiájukban. USA, a világ rendőre, agresszív és nyílt, fedősztori: demokráciát, szabad döntést az embereknek. Oroszország, a világ energiájának legjelentősebb részét birtokolja, agresszív és megalkuvást nem tűrő, nincs igazán fedősztori, az amerikai törekvéseket igyekszik korlátozni, ellensúlyozni. Kína, agresszív és alattomos, belső gazdasági erejét használva ösztönzi a népességet a világ meghódítására, állami támogatással ösztönzi a külföldi terjeszkedést, kegyetlen és nagyon rossz partner. Nincs valódi együttműködési lehetőség Kínával, csak ha megveszed az áruját.

És hogy választ kapjunk a bejegyzés elején feltett kérdésekre:

- Az igazságérzet az, ami megment minket attól, hogy a kizsákmányolás szintjét oly mértékig toleráljuk, ami a saját alapszükségleteink kielégítését veszélyezteti.

- Provokáció, oktalannak tűnő bántás, igazságtalanság, globális érdek. Visszafelé haladva, a globális érdek, a piacok koncentrációja, mert ezáltal lehet központosítva döntéseket hozni gazdasági folyamatokról. Ergo, a nemzetállamok elmosása, és eltörlése alapvetően szükséges a piaci koncentrációhoz. Igazságtalanság és oktalan bántás. Ennek az értelme, hogy egyáltalán nem oktalan! Szándékos bántás azért szükséges, mert a gyerek akit megvernek, még ha igazságtalanságnak érzi is, legközelebb már számol a verés lehetőségével, amikor saját érdekeit szem előtt tartva tesz mások, vagy a közösség kárára. Azon magyar emberek számára, akik nem értenek egyet a jelenlegi kormányzat munkájával, az gyógyír, és enyhülés, ha az amerikai küldött elveri a gonosz hatalmat. Ez bomlasztás, belső bujtogatás (amúgy nincs ezzel semmi baj, csak mindenkinek értenie kell, hogy ez a bujtogatás nem a hazája érdekeit szolgálja!). Végül a provokáció a legősibb eszköz arra, hogy úgy csattanjon el egy pofon, hogy azt a másik kezdje. Ez csak a történelem magyarázatainak szempontjából érdekes. Ha valaki nem kellő bölcsességgel és higgadtsággal kezeli a provokációt, könnyen a kezdeményező fél szerepébe taszíthatják a provokátorok, okot adva ezzel egy későbbi megtorlásra.

Mai bölcsesség:

"Az én világomban nem a te elvárásaidhoz növök fel, ahogyan a te világodnak sem az a célja, hogy nekem felelj meg."

Nem rólam fog szólni ez a blog, de azt gondolom illendő egyfajta bemutatkozásként megosztanom az írás motivációját, eképpen elővetítve a következőkben várható okfejtéseket.

Sokat gondolkodtam azon, mondjuk az elmúlt 20 évben, hogy ha majd leszek valaki, akkor mennyi felelősségem lesz a pozíciómhoz mérten. (mert hogy azt gondoltam, akarok lenni valaki, nemáhogy a buta csirkeszarok uralkodjanak rajtam). A következő fázisban azon elmélkedtem, kell-e lennem egyáltalán valakinek, majd végezetül arra jutottam, hogy bárki lehetek, csak magammal kell elszámolnom. Aztán családot alapítottunk... és romba dőlt a felszabadult elmém szülte csodás harmóniám, miszerint bármit megtehetek. Mert mindenki csak magával foglalkozik, az egyéni hasznának maximalizálása által vezérelt világban, mindenki csak keresi az ilyen-olyan kielégülését, majd mikor közeledni érzi a visszavonhatatlan megnyugvást, a halált, vagy sajnálkozik, vagy tényleg belenyugszik, hogy valóban semmi értelme nem volt az egésznek. Van egy köztes állapot, ami a legritkább, de mégis mind a két változatban megjelenik kicsit (letisztultan önmagában tényleg nagyon ritka - ritkán láttam ilyet), miszerint az ember úgy érzi, rendeben van, hogy vége, nem csalódott, újra így élné le az egész életét. 

De adjanak még egy bekezdést és ígérem, megértik miért olyan fontos ez, és hogy nem valami filozofikus agymenésről beszélek, hanem a jelenlegi világ gyökeres változásáról!

Vegyük mondjuk a magyar valóságot. Senkiházi tolvajok - mind politikai, mind gazdasági területen - rommá keresik magukat, mert nincs lelkiismeretük, szívük, és nem félnek. Eközben önök, kedves olvasóim, vért-verítéket izzadva, de legalábbis tisztes munkával keresik meg a normális élethez szükséges anyagi javakat (persze mi magyarok értünk az apró okosságokhoz, mint a potya-toll, ingyen kávé, megmaradt szendvicsek, munkahelyi fotónyomtatás...de ez mondjuk belefér), hogy aztán a munka alternatívájaként pihenést és szórakozást vásároljanak. De mi a különbség az említett aljas szarházi nímandok és önök között? A lelkiismeret hiánya, vagy megléte. Mi az a lelkiismeret? A lelkiismeret táplálkozhat félelemből, ha a negatív oldalról közelítünk, és táplálkozhat szeretetből, ha a pozitív irányból kapja a motivációját. Nyilván a második lenne az egészséges, de a világban jelenleg az első megoldást támogatja gyakorlatilag az összes kultúra struktúrája. A "félelem a büntetéstől" sokkal inkább megoldható jogi értelemben, mint a jogilag jelenleg értelmezhetetlen jó példa mutatása. Ergo azon embereknek, akiknek van lelkiismerete, még azoknak is jelentős hányada a félelmétől vezérelt, és nem a szeretet mindennél hatalmasabb ereje hajtja őket előre. A szeretetről nagyon sokat beszélünk (nyilván, és nem azért, hogy trivialitásokat szajkózzak, de az életünket, az intelligenciánkat és a túlélésünket köszönhetjük ennek az érzésnek), a vallások némelyike gyakorlatilag kisajátítja magának, de igazából megérteni a tényleges természetét csak nagyon kevés ember szándékszik. És most jön a mai írásom lényege, mondanivalója, és a hitvallás (nem egyházi hitvallás, mert nem mintha bajom lenne az egyházzal, de most nincs szükségünk a megértéshez az egyházi dogmák ismeretére).

Valami megmozdult a világban! Ez a valami az átrendeződés útján kíván utat törni magának. Akik bármilyen szinten foglalkoznak saját érzéseik, és megérzéseik fejlesztésével, azok lehet, hogy máris értik mire gondolok. Akik eddig nem igazán figyelték a környezetüket (szűkebb - mondjuk családi szinten - , vagy tágabb - országos, vagy világ viszonylatban -), azok is hamar rá fognak érezni, mi ez az egész. Nagyon sok oldalról lehet ezt megközelíteni, és éppen ezért számos példát fogok hozni, hogy észrevegyék, hogy megérezzék és megértsék a hatalmas lehetőséget, ami a kitörési pontot jelenti egy érték alapú világrend kialakulásához. A keménykalapos materialista világnézet, a fogyasztás alapú társadalom, a könnyű örömök megvásárlása (mely a valódi és leggyorsabb út a korábban bemutatott elégedetlen haldokló állapotának eléréséhez), a hangos kisebbség vicsorgása, a hatalmasságok félelemkeltő hadjárata, a káoszból és halálból profitálók mohósága...mind mind oda vezet, hogy önmagát falja fel a bukásra ítélt rendszer. De ez egyáltalán nem egy logikus, és lekövethető folyamat, ha az ember nem nyitja tágra a szemét, nem hegyezi fülét, csak hajt a dolgos mindennapokban. Mert ha nem vagyunk képesek hátralépni egyet, elfogadni, hogy lehet, hogy nem minden úgy van, ahogy elsőre tűnik, és ami a legfontosabb, hogy lehet másként is, akkor nem fogunk tudni ellenállni, és a változás szele minket is elfúj a bukott világgal együtt.

Tehát ezért kezdtem írni. Hogy annak, aki képes és hajlandó meghallani a változás zörejét, képes és hajlandó tenni a saját sorsának alakulásáért többet, mint hogy beilleszkedik és elfogad, annak megmutathassak lehetőségeket, döntési helyzet elé állítsam, és eszközrendszert adjak a kezébe a természetünk alapvetéseihez való visszataláláshoz. Ez nem valami összeesküvés elméleti képzés, vagy agymosás szánékszik lenni, hanem példák és eszközök harmonikus egyvelege a gondolkodásra ösztönzéshez, és a szabad választáshoz.

Mai bölcsesség:

"Ha minden, amit teszel, gondolsz, vagy mondasz, szűk határok között mozog, az átterjed a hivatásodra és az egész életedre is. Nincsenek határok. Az élet egy határok nélküli fennsík, ahol nem kell egy helyben maradnod, hanem az egészet felfedezheted."